2020.05.06.
Sok-sok évvel ezelőtt az OMSE (Észak-Nyugati Kutyakiképző Iskola) kutyakiképző iskolába jártam kutyázni. Ma már visszasírom azokat az időket, pedig akkor nem mindig gondoltam így. Az iskolavezető Szopó Béla megosztó, de nagyon impulzív személy volt. Sokan vannak iskolavezetők, akik ott kezdték, ott tanultak , amiből ma már nem mindent vállalnak fel. Nagyon sok dolgot tanultam én is akkor, amit ma is hasznosítok. Minden szombat – vasárnap ugyanaz volt a menetrend, engedelmességi gyakorlatok, aztán a körhergelés és csibészelés minden kutyának, aki beállt a körbe. Érdekes volt a különböző méretű, fajtájú kutyák, így a vizslák csibészelése is.
De amiért írom ezt a bejegyzést, az az, hogy akkor az volt az elfogadott álláspont, hogy ha képezzük a kutyákat, akkor az utódok öröklik a készséget az elvégzett munkára. Ez a korábban tudományosan nem bizonyított tény most más színezetet kap.
Az epigenetika, az örökítőanyag „softvere“
Az epigenetikai szabályozás olyan környezeti hatások (pl. anyai hatás, táplálék, mozgás, gyógyszerek, mérgek, lelki hatások, fény, stb.) összesége, amelyek a DNS nukleotidsorrendjét nem változtatják, viszont egyéb kovalens, a génműködésre ható változásokat idéznek elő (pl. DNS metiláció, hiszton acetiláció és metiláció, telomeráz aktivitás, mikro RNS hatások, stb.). Az epigenetikai hatások nyomán megvalósuló változások egy része a sejtről utódsejtjeire átadódó módosulásokat is jelenthet.
A genetikai öröklődés tudománya furcsább, mint gondoltuk
Így indítanak el a tapasztalataink genetikai változásokat a gyermekeinkben
A genetikai öröklődés alapvető felfogása szerint egyedül a DNS az, amit utódainkra hagyunk, az olyan vonások, mint az emlékek, sebhelyek és óriási izmok nem átörökíthetők, mert ezek élettapasztalat révén szerzettek, nem azáltal, hogy megváltoztatják a genetikai kódot. A legújabb kísérleti bizonyíték azonban ellentmond ennek a feltételezésnek, és a tudósok most úgy gondolják, hogy tapasztalataink módosíthatják azt a módot, ahogy a gyermekeink teste lefordítja a genetikai kódot. Üdvözöljük az epigenetika furcsa és csodálatos világában a MinuteEarth jóvoltából.
A epigenetika azzal foglalkozik, hogyan irányíthatják a genetikai kódunkat a DNA-szekvenciánkon kívüli tényezők, ami azt jelenti, hogy az információ átadható az egyik generáció által a másiknak és megváltoztathat bizonyos tulajdonságokat anélkül, hogy megváltoztatná a genetikai kódot. Hogy is működik ez?
A lenti videóban egy olyan kísérletet mutatunk be, ahol hímnemű egerek gyümölcsök illatától való félelemre lettek tanítva azáltal, hogy elektromos áramütést kaptak minden alkalommal amikor megérezték az illatot. Idővel, extra neuronok keletkeztek az orrukban, és az agyuk szag-feldolgozó központjában, ami szuper érzékennyé tette őket az illattal szemben.
Ez nem igazán meglepő: a patkányok teste válaszolt a fenyegetésre és jobban felszereltté tette őket ahhoz, hogy kiszagolják és elkerüljék a veszélyt. Ami különös volt, hogy amikor ezeknek az egereknek kölykeik lettek, ők szintén féltek a gyümölcs illatától és megvoltak az extra neuronok is az orrukban és az agyukban. Így esett az utódok utódjaival is. Mégis hogyan történhetett ez, amikor a két generáció egérkölyök soha nem találkozott az apjával vagy a gyümölcsillattal?
Ahogy a MinuteEarth magyarázza, lehetséges, hogy az utód örökölje azt a tulajdonságot, melyet a szülők tapasztalat alapján tanultak meg. Kiderült, hogy a félelem elültetése az apa egérben genetikai változásokat indított el, de nem magában a DNS-kódban. Sokkal inkább azt a módot változtatta meg, ahogy a genetikai kód utasításait a szervezet lefordítja és végrehajtja.
Minden élő sejtnek van genetikai kódja, és az ebben tárolt információ alapján bizonyos fehérjék keletkeznek, hogy életfolyamatainkat biztosítsák. Kémiai kapcsolók, úgynevezett epigenetikai címkék kapcsolódnak a DNS-hez, melyek képesek ki és bekapcsolni, vagy le és felkurblizni géneket, így a sejtek tudják, hogy milyen fehérjéket kell előállítani és milyen mennyiségben.
Ezeket a kapcsolókat okkal hívják epigenetikus címkéknek: ezeket a genetikai kódtól független tényezők változtathatják. A patkányok esetében tehát az apa gyümölcsök illatával szerzett rossz tapasztalata miatt az orr és az agy idegsejt növekedésével kapcsolatos epigenetikus címkék túl lettek hajtva, ami öröklődött a következő, az azután következő és az azután következő generációban is.
Bodnár Gyula