Vecseri Gábort a tulajdonost legegyszerűbben laikusoknak úgy tudnám bemutatni, mint a magyar Cesar Milant( remélem nem veszi egyikőjük sem rossz néven, főleg Gábor ? ) Voltam a mexikói előadásán, de kb 10 perc után fel akartam állni, annyira kiábrándító volt, ezzel szemben Gáborral történő közös kutyás( csak nála volt kutya ? ) sétánk másfél órájából minden egyes percet élveztem, sok újdonsággal szolgált! Erre a találkozóra eljött egy kedves barátom is aki látogatóban volt nálam és Ő is nagy érdeklődéssel volt, pedig kutyája nincs!
Mikor évekkel ezelőtt megkeresett Gábor, hogy tőlem szeretne kölyköt, ebben a teljesen új munka körbe, nagyon megtisztelve éreztem magam, de azért aggódtam is.
Az elmúlt két évben többször is felkértem, hogy tartson előadást sarpos találkozón, de sajnos egyszer sem jött össze. Szerencsére nem azért mert elégedetlen lenne! Januárban beszéltünk és megkértem, írja le tapasztalatait, véleményét, ha van egy kis ideje. Megtisztelt ezzel!
Alább ezeket a sorokat olvashatjátok, remélem Ti is érdekesnek találjátok, és ha keresnétek, szívesen vennétek tanácsait akkor az alábbi linken megtalálható az elérhetősége: www.gazditrener.hu
“A Sarplaninai Juhászkutya alapvetően őrzőkutya, nyugodt, magabiztos kiegyensúlyozott természetű. Az alábbi történetben azt szeretném bemutatni, hogy milyen tökéletesen alkalmazható ez a fajta – éppen az előbb felsorolt tulajdonságok okán is – egy az eredeti funkciójától teljesen eltérő szerepben.
A második kutyám, Leon vállalásának az ötlete, jelenleg 10 éves kutyám Szamooca korosodása miatt merült fel bennem.
Lassan egy évtizede folytatott munkám – ami egyben a hobbim is – a kutyákkal, és gazdákkal való foglalkozás, oktatás, amelynek szerves része az, hogy vezérkutyám, Szamooca segít nekem, kiegészíti a tevékenységemet. Ennek során elsősorban kapcsolatot teremt az új kutyákkal, „elmagyarázza” számukra az alapvető viselkedési szabályokat olyan módon, ahogy arra az ember nem képes. Erre a feladatra kerestem kutyát, akit kezdetben Szamoo felkészít, egymás segítői lesznek, majd később átveszi a vezérkutya feladatait.
A fajtán nem kellett gondolkodnom, régóta szívem vágya volt egy Sarp. A családban neveltünk már ilyen fajta kutyát sok évvel ezelőtt, de abban az időben még nem értettük sokszor, hogy mit miért csinál. A legfőbb – alábbi – tulajdonságok, amikre tekintettel ezt a fajtát választottam elsősorban a jövőbeni vezérkutya feladatra, olyan viselkedési formák, illetve külső jegyek, amiket más fajta vagy egyáltalán nem vagy egymaga nem tud nyújtani:
- A kutya mérete ne legyen túl nagy. A jelenlegi vezérkutyám megközelítőleg 37
- kg, egy sokkal nagyobb pl.: 60 kg testsúlyú kutya félelmet kelthet mellettünk. Számomra fontos, hogy megközelíthetőek legyünk, ne keltsünk félelmet pl.: sétáltatás közben, merjenek velünk kapcsolatot teremteni, odajönni hozzánk.
- Ne legyen „alfa”, dolgozzon össze a többiekkel. Ez inkább egyed tulajdonság, nem feltétlen fajta sajátosság, az alomból történő választásnál figyeltem erre. Leon nagyon jól kommunikál a legtöbb kutyával, a vezérrel játszik igazán, de erre leginkább akkor kerül sor, ha ketten vannak.
- A többi Sarp tulajdonság, mint az, hogy jó házőrző, egygazdás stb. adott volt, de a munkám miatt nem ezek voltak a fajta melletti döntés, választás fő szempontjai. Ezt a fajtát ritkán simogatják, dögönyözik meg ismeretlenül, bizalmatlan is az idegenekkel.
Az alomból történő kiválasztást hosszas tanakodás előzte meg. Egyeztettem Anettel és Attilával, és az tanácsukra hallgatva megérkezett hozzánk Titov Kincse Echo Leon . Az első héten nem fogadtam más kutyákat, arra helyeztem a hangsúlyt, hogy elkezdjen ismerkedni az új környezetével, velem, Szamooval. A mielőbbi beszoktatás érdekében körbe vezettem a házban, kertben, felállítottam azokat az alapvető szabályokat, amiket el kellett fogadnia már érkezésétől kezdve. Ilyen volt például az, hogy a vezérkutya helyét nem foglalhatta el. A rangsort Leon megérkezésétől kezdve tudatosan állítottam fel a kutyák között: első a vezér (Szamoo), utána a tanuló (Leon), majd a nálunk megforduló többi kutya. Ezt minden körülmények között betartatom velük. Az egyetlen kivétel az etetés, amikor a két saját kutyám kap utoljára enni, külön helyiségben vagy kennelben. Nem ehet egyik kutya sem a másik táljából, de a sajátjaimnak tisztelnie kell a vendég kutyákat is.
Ahogy a megfelelő kort elérte Leon próbálkoztunk kutyaiskolával, de végül úgy döntöttem, hogy nem akarom „túlszabályozni”, mint korábban Szamoo-t, akivel ebből a szempontból maximalista voltam. Leonnál más szempontok kerültek előtérbe, ez alapvetően a testkommunikációja, amit fokozatosan alakítottunk ki és/vagy ráerősítettünk. A munkám része, hogy a saját kutyám testtartásából kell kitalálnom, milyen viselkedésre számítsak az idegen kutyától, illetve az is, hogy hogyan segítsek a kutya-gazda párosnak az otthoni szabályok kialakításában és megtartásában. Ezért fontos hogy jól olvassam a saját kutyáim jelzéseit, amit Leon tisztán kommunikál felém.
A fajtájára jellemző módon Leon megjelenése méltóságteljes a maga 45-50kg-os tömegével, természete nyugodt, ami miatt mind a gyerekek, mind a ijedősebb felnőttek is merik pórázon vezetni közös séták alkalmával. Általában a falka mellett vonul és figyel. Ha bizonytalan vagy heves magatartású kutya szeretne csatlakozni a falkához, Leon megállítja, és határozott fellépésével „közli” vele, hogy az nem a megfelelő viselkedés. Ezt részben Szamoo-tól részben tőlem tanulta, figyelte milyen viselkedésre reagálunk elutasítóan. A falka létszáma az oktatott kutyák számától függően állandóan változik a saját két kutyámon felül 2 fős létszámtól a 14 fős létszámig terjed. A kutyák nagy része már több éve jár hozzám, de egyrészt ezek a kutyák is voltak újak nálunk, másrészt mindig érkeznek új oktatást igénylő kutyák is. Természetesen a legtöbb kutya – és gazda – is különböző problémával küzd kezdetben. Így ezekhez a helyzetekhez Leon hozzászokott, kedveli vagy sem mindenkivel „ki kell jönnie”, és ez nem könnyű feladat. Emiatt megtanult velem folyamatos, látványos jelekkel kommunikálni, úgy, hogy kölcsönösen megértsük egymást. Tudom, hogy mire számítsak tőle. Neki is fontossá vált közös munkánk során a kutyák problémás magatartási formáinak kezelése, megelőzése. Ezért alkotunk jó párost.
Leon jelenleg 3 éves, a munkánkhoz szükséges tanulási folyamat még nem ért véget, néha persze hibát is követ el, túlreagál dolgokat vagy megijed valamitől, ilyenkor átsegítem a nehézségen. Büszkén ismertetjük meg minél több emberrel ezt a különleges fajtát, kiemelkedő tulajdonságait, és a mi példánkon keresztül azt is megmutatjuk, hogy az eredeti őrző-védő funkcióján kívül még mennyi lehetőség rejlik ebben a fajtában. “
Vecseri Gábor
